Vers 2. - Fésűs Éva: Most
Eltelt egy hónap, itt a második Fésűs Éva felnőtteknak szóló versei közül. A címe: Most.
Már korábban kitaláltam, hogy ez lesz a második vers, amit megmutatok nektek, most a járvány miatt mégis máshogy hangzik, amikor elolvasom. Most is aktuális. De aktuálsi volt az új év kezdetén vagy a születésnapomon is.
Fésűs Éva: Most
Percekből áll az élet,
az a valóság, ami most van,
ha nem ragadod meg, elillan.
Hát nyisd fel a szemed,
most tárd ki a szíved,
most szóld az igazat,
a jót ne halogasd,
most lépj, hogy megmaradj,
mert holnap más leszel,
tegnapban elveszel,
most légy az, aki vagy!
Emlékszem egy kirándulásra. Egy hetes nomád táborban voltunk. Egyik nap a 10-12 kamasszal (mi néhányan pár évvel idősebbek voltunk náluk), nyáron, melegben, 15-20 km után jártunk... (már nem volt sok hátra :) Az egyik srác azt modta, arra gondol, milyen jó lesz majd egy hét múlva otthon a kanapén elheverni, és annyi csokit enni, amennyi beléfér.
Sokszor eszmbe jut, hogy nem biztos, hogy jó ötlet mindig arra gondolni, azzal biztatni magunkat, hogy majd mi lesz. Akkor nagyon meg is lepődtem, hogy ezt mondta az a fiú. Most a járvány kapcsán megint itt van a lehetőség, hogy eldöntsük, csak valahogy kibírni akarjuk ezt az időszakot, vagy ezek a napok, hetek is ugyananolyan részei az életünknek, mint az előtte levők és az utána következők. Én arra szavazok, hogy "az a valóság, ami most van, ha nem ragadod meg, elillan." Én azt látom, sok emberből előjön most a jóság, a segíteni akarás. Szívet melengető ezt látni. Legyünk jók! :) Most (is).
A verset grafikával képkeretben itt találod a termékek között.
