pankaandpietro

Rátaláltam egy remek cikkre! Pécsi Rita arról ír benne, miért jó, miért fontos, mire tanít meg egy gyereket a barkácsolás, a két kezével való alkotás.

Azt mondja, a gyerekek nagyon sok ismeretet készen kapnak. „Megkenik neki a kenyeret, fölvágják a paradicsomot, megterítenek, mire kiér a konyhába, beviszik az iskolába, – ha lehetne, még a lépcsőn is felmennének az autóval az emeletre –, megszervezik a programjait, feldíszítik a tantermét...” Így a gyerek nem igen alakíthatja a környezetét, miközben ügyesedne, tapasztalatokat gyűjtene, „pedig az én-hatékonyság minden ember alapszükséglete […] Mindannyian éhezünk az „én csináltam” érzésére. Minden felnőtt büszke a saját borára, a gyümölcsére, a főztjére, a csukára, amit fogott, s ezek híján mindarra, amit birtokol: az autójára, a nyaralójára vagy éppen a hatalmára…”

A barkácsolás segíti a tanulást. Miért is?

- „Mert a játékhoz, az élményhez nem fűződik eredménykényszer. Az elkészült munkára a gyerek nem kap osztályzatot [...] Ez a fajta tevékenység fejleszti a kitartást, a kudarctűrést, az újrakezdés képességét, a kockázatvállalást, a koncentrációt és az önbizalmat.”

- „A barkácsolás valóságos érzékszervi élményekhez juttatja a gyereket: lát, hall, tapint, szorít és enged, üt, simogat, csiszol és így tovább. S eközben mér, súrlódást és sokféle jelenséget észlel, számol, illeszt. Ezeket az ismereteket az élmény mintegy bekíséri a hosszú távú memóriába.”

- „A versengés helyett ráérez arra, milyen jó kiegészíteni egymást, együttműködni egy másik emberrel […] az ilyen fajta együttműködés a kötődési képességet is kiválóan fejleszti.”

- „az ember rájön, hogyan működik az élet, milyen is az a világ, amelynek ő is a része” - például sokkal lassabb, mint a virtuális világ. Megnézhetünk pl. egy két perces videót a bab kicsírázásáról, de milyen más elkészíteni egy kis faládát, amiben aztán babot csíráztathatunk, és napokig leshetjük, hogy mikor bújik ki a kis csíra. „Mindennek felbecsülhetetlenek a hosszú távú hatásai, amelyek esetleg csak jóval később mutatkoznak meg. Például abban, hogy nem keseredünk el, amikor azt tapasztaljuk, hogy a barátság vagy a párkapcsolat nem alakul ki azonnal, a kamaszgyerek nem hagyja alakítani magát, a betegség nem múlik el egy nap alatt, a fájdalom olykor nem csak percekig tart, a fogyásért, a nyelvtudásért és sok minden másért erőfeszítéseket kell tenni, és bizony lesznek kudarcok, hibák is, de nem baj, újrakezdjük…”

Eddig a cikk összefoglalója.
Meggyőződésem, hogy egy felnőttre is borzasztó jó hatással van a kétkezi alkotás, a kapcsolatainkra pedig a közös élmények szerzése. Hát hajrá, apukák és fiaik, barkácsolásra fel! :)
 

Ui:
A képen egy régi, rossz (0 Ft-ért beszerezhető) nyomtató utolsó alkatrészekig tartó szétszerelése látható, ami egy akkor 5 éves kisfiút végtelen boldogsággal töltött el :)