Vers gyerekeknek - Fésűs Éva: Dacos Kati
Ma van a költészet napja, és úgy gondoltuk, jó nap ez a mai az új Fésűs Éva vers-sorozat elindításához. :)
A felnőtteknek szóló versek után - illetve mellett, mert az sem marad abba! - néhány gyerekverset hozok nektek a közeljövőben. Ezek a versek az új mesekönyvben, "A szomjazó királyfi"-ban is szerepelnek, ami hamarosan megjelenik! :) A mesekönyvet, így a verseket is Szűcs Édua illusztrálta a tőle megszokott kedves, humoros stílusban. A versek most képkeretbe bújnak, hogy a gyerekszobák falaira, polcaira is felkerülhessenek.
Máris itt az első vers:
Fésűs Éva: Dacos Kati
Könnyes arccal, dacosan áll
Kati a sarokba.
Édesanyját korán reggel
megszomorította.
Mica cica Vakkantónak
odasúgja halkan:
„Toppantott a Kati lába,
alighanem baj van!”
„Azám! – bólogat a mackó
odafent a polcon –
csúnya dolgot tett a Kati,
lesz miatta gondom!
Nem dörmögök, amíg puszit
nem ad anyukának!”
„Én se szólok!” – mondja a síp,
s követője támad.
Nem ugrik a pöttyös labda,
karika se perdül,
nem szalad a babakocsi
a szobán keresztül.
Kati szipog. Nem találja,
hol a zsebkendője?
Amióta rossz kislány lett,
megszökött előle.
A tükör is milyen ádáz!
Máskor jó barátja,
most meg egyre azt mutatja,
görbe lett a szája.
Semmise jó? Senkise jó!
Fáj a szívecskéje...
De jó volna ráborulni
anyuka kezére!
Megpróbálni erőt venni
dacon, rosszaságon,
csak még egyszer mosolyogjon!
Csak még megbocsásson!
Mindig felülkerekedik
az a csúnya méreg,
olyan nehéz kimondani:
„Bocsánatot kérek!”
Mégis indul! Mégis mondja,
kicsit akadozva,
hulló könnyét a szeretet
már megaranyozza!
A verset képkeretben itt találod a webshop-ban!