Vers 4. - Fésűs Éva: Tíz év után
Olyan érdekes ez, hogy Fésűs Évát mindenki egy kedves, idős néniként képzeli el. Persze én is fehér hajjal, nagymamként emlékszem rá :), meséit viszont, amik által ismert lett, nagyrészt fiatal anyukaként írta! Pietro mindig mondja is, hogy egy fiatal kori fényképét használjuk inkább, hiszen az köthető a meséihez.
Nos, most egy fiatal kori versét hoztam nektek, egy szerelmes verset, amit tíz év házasság után írt nagypapámnak... akire szintén fehér hajjal emlékszem :), de sokszor emlegették, fotókon is láttam, és a versből is kiderül, hogy fiatal korában fekete haja volt.
Van egy kedves közös fotó róluk, ami a házasságkötésük környékén készült. Őket képzeljétek ide a vers olvasásakor:
Fésűs Éva: Tíz év után
Fekete hajad már ezüstbe csillan,
de szemed virágnyitó melegén
a boldogság tavaszi lobbanását
ma is, mindennap megtalálom én.
Ha madár volnék, a válladra szállnék,
ha virág - rajtad felfutnék vakon,
ha fehér kendő - arcodat törölném,
ha vízcsepp - ott halnék meg ajkadon.
Minden, mi én vagyok, téged melenget,
kedélyed fényén s árnyán változom,
míg szívem hozzád ívelő kis hídján
a vágy piros cipőkben átoson.
A verset grafikával képkeretben itt találod a termékek között.
