pankaandpietro

Az idei Házasság hete alkalmából ezt a verset választottam nektek. Nem is nagyon fűzök hozzá semmit, úgy szép, ahogy van :)

Fésűs Éva: Egy mesés pillanat

Porszem kerülhetett
az idő fogaskerekébe,
úgy állt meg az a perc
végest a végtelennel fölcserélve,
hogy jó volt élni még -
vágyam is fellobbant egy pillanatra,
s e nagy felismerés
hirtelen rányitott bezárt magamra.
A lehetetlenség
szigorú határait eltörölve
titokzatos erő
szívemet rábeszélte az örömre,
s átéltem egy csodát,
ami még meg se történt,
csak úgy mosolygott rám
a szemedből, mint édes lehetőség.
Az lett a teljesség,
ami a valóságunkból hiányzott:
egy gyöngéd ölelés,
amihez nem kellett karod kitárnod,
egy mesés pillanat,
amelyben te meg én „mi” lettünk,
mint becsukódó virág összezárt
mielőtt mindörökre eltűnt.
Az lett a legszebb szó,
amely sohasem hagyta el az ajkunk,
s az volt a boldogság,
mit akkor mind a ketten elhallgattunk.