pankaandpietro

 

Ha elolvasod a Hidegfront című verset, teljesen letaglóz, elkeseredsz. Nehéz az élet, sok a baj, magány, tél, hideg... Hát tényleg, ilyen az élet. Ilyen az élet?

 

Fésűs Éva: Hidegfront

Egymásnak adogatnak a napok.
Olyan mindegy, hogy hol vagyok,
nyárban vagy őszben,
télben vagy tavaszban;
viharzónákon átszaladtam,
most meg csak ballagok,
csizmám a frissen hullott hóban
alig hagy óvatos nyomot.
A téli ég átnéz felettem,
jégtüskés szempillája meg se rebben,
mert sóhajom félúton megfagyott.
Szélhámos Föld magával szédít,
csak megszokásból vagyok még itt,
fordulok nap- és holdsugáron,
szándékaimat körüljárom,
de teljesen mindegy, hogy fáj-e valami,
ha nincs kinek elmondani.
E viszályszőtte világhálón
fennakad minden mosolygásom,
és nem érzem, hogy van-e még szívem,
amikor nem ölel át senki sem,
csak tavalyi, kopott télikabátom.
 

 

Aztán jön egy melegfront. Kisüt a nap, nem fáj semmi, nem bánt semmi, tavasz, boldogság. Hát tényleg, ilyen az élet. Ilyen is az élet! :)

 

Fésűs Éva: Melegfront

Hatalmas kemence az ég,
amiben kisüti a nap
a világ mindennapi kenyerét.
Ilyen forrón még sohasem sütött!
Elfásult közérzetem rejtekében
cirpelni kezd egy áttelelt tücsök.

Mindegy, milyen nap van ma.
Keserveimnek se híre, se hamva,
a szokott fájdalom is messze csavarog.
A pillantások pillangói szépek,
s ahogyan hozzám érnek
csiklandoznak bolyhos kis mosolyok.

Összecsukom az esernyőmet,
- ma nem fog esni - 
és köszönök a madárijesztőknek,
- ma mindenkit tudok szeretni.
Kottafejű zenemanócskák
dallammá ölelgetik egymást,
a szavak megfogják egymás kezét,
egésszé simul minden töredék.
Ilyenkor nem kell semmitől se félnem,
ha szívem ajtaját kitárom
küszöbén ül a boldogságom,
nagy, mese-kék kötényben,
s azt se bánom,
ha lekésem a holnapot.

Olyan jó még egy kicsit játszani,
mielőtt meghalok! ...

 

Mindkét verset ugyanaz az ember írta. Így is tudott érezni, és úgy is. Ilyen napja is volt és olyan is. Néha hidegfront jött, máskor meleg. Az életbe mindkettő belefér.