Vers 16. - Fésűs Éva: Káin
Egy "brutális" verset mutatok most nektek. Ahogy a címéből sejteni lehet, az irigységről szól. Pietro csak ennyit mondott rá, amikor elolvasta: "Uhh..."
Mindig jönnek a gyerekek is, látják, mivel foglalkozom, kritizálják vagy megdicsérik a dizájn-t, és a versre is kiváncsiak. Persze nem feltétlen értik még, legtöbbször elhangzik az "Anya, miről szól ez a vers?" kérdés is. Most is így történt, és nekem rögtön beugrott egy "Dédimami-mese", a "Mese két odúról" (Az ötpettyes katica c. mesekönyvben jelent meg). Erre a mesére visszautalva magyaráztam el nekik a lényeget. Milyen érdekes, ahogy valaki gyerek- és felnőtt nyelven is az ember belsejét megérintő módon tud írni valamiről... Hm...
Fésűs Éva: Káin
Nekem semmi sem sikerül
úgy, mint neki,
én majd megszakadok,
ő mégis sokkal többre viheti,
mert a szerencse is hozzá szegődött.
Én mindent gyarapítok és megőrzök,
én tisztelem a dolgok rendjét,
tudom, hogy mi a kötelesség,
gürcölök éjjel-nappal,
alig törődve önmagammal,
tele gonddal: mit hoz a holnap,
higgyek-e baljós csillagoknak?
Ő bezzeg gond nélkül remél,
boldogságának lángja égig ér,
nekem pedig semmit sem adnak ingyen,
drágán meg kell fizetnem mindenért –
ő mégis azt állítja: jó az Isten,
akkor is, ha baj bajt követ –
bennem meg szúrós, kormos füsttel ég
az elfojtott keserűség,
mert nem ismerem azt az örömet,
ami az ő szívét betölti.
És amiért meg tudnám ölni! ...
A verset képkeretben hamarosan megtalálod a termékek között.