pankaandpietro

Mintha súgnának. Előveszem a verses könyvet, olvasom, forgatom, bejelölgetek verseket. Aztán újra előveszem, keresem azt, amelyik aktuális, amelyik most mond valamit, és amihez van képi ötletem. Amikor eldöntöttem, hogy ez lesz a márciusi vers, még nem sejtettem, hogy újra elővéve mennyire meg fogok döbbenni az aktualitásán. Az utóbbi hetekben úgy felerősödött a közhangulatban az elkeseredettség, hogy ez a vers még sokkal aktuálisabb lett, mint gondoltam.

Már korábban eldöntöttem, hogy idén is folytatom a vers sorozatot, most fotókkal fogom kombinálni a verseket, és nagyobb képeket készítek belőlük. Ezt a verset félig-meddig már ismertem egy napsütéses, piros tulipános fotóval párosítva. Kézenfekvő lett volna gyönyörű, színes tulipánokkal illusztrálni a verset, de a vers így szól:

Fésűs Éva: A tulipánok

Nem nyíltak ki a tulipánok.
Durcásan összeszorították kis hagymaszájukat.
Nem mondtak igent a tavaszra,
mert szép hitük hajtását lefagyasztva
őket már annyiszor becsapta
a megrontott világ.
Maradnak inkább a sötétben,
a föld megbízhatóbb ölében.
De mi lesz, ha így tesz minden virág?...

Én pedig úgy döntöttem, tulipános kép ide vagy oda, én olyan képet fogok készíteni, ahol a föld látszik, amiben a tulipánhagymák elbújtak. Dacosságukat jelképezi az összeszorított kéz, és azért a tulipán motívum is megjelenik.

Küldöm ezt a verset azoknak, akik kezdenék hitüket, reményüket, örömüket veszteni a világban, az életben. Kívánom nekik, hogy merjenek kibújni a földből, és remélem, meglátják majd, hogy süt a nap! :)

A verset képkeretben hamarosan megtalálod a termékek között.