pankaandpietro

Hamarosan kezdődik az advent és a tél, az ősznek most már a hűvösebb, ködösebb, utolsó napjait éljük. Azt hiszem, pont ezekről a napokról szól "Az ember ősszel nem siet..." című vers.

Fésűs Éva: Az ember ősszel...

Az ember ősszel nem siet.
A nap sem éget.
Ráérős füstök lengik át
a messzeséget.

Szelíden lejt a mély felé
minden hegyoldal,
alig lebeg a víz felett
a halkuló dal.

Alázatos lett minden ág -
nem ért az égig.
A ritkuló szavak között
a csend megérik.

Az ember ősszel nem siet,
nem hajtja semmi.
Magányos esték partjain
nincs mit keresni.

Tegnapi nyárból ballagunk
holnapi télbe,
s egy száncsengőre figyelünk,
hogy ideér-e?

Magam előtt látom a Somogyi-dombság kis falvait, a kéményfüstös estéket, a dombok közt megülő hajnali ködöket. Elképzelem, ahogy késő délután bemennek az emberek a házakba, begyújtanak, leülnek a karosszékbe. Egy kicsit több a csönd, egy kicsit több a befelé figyelés. Halkabb a zene, lassabb a délután, törik a diót az asztal körül, nagypapa mesél... Micsoda hangulata van az ősz végi estéknek!

Közben már kicsit a száncsengőt várjuk és a téli csodákat..., bárcsak maradnának a lassú délutánok, és nem kezdenénk el sietni!

A verset grafikával képkeretben itt találod a termékek között.