pankaandpietro

Több évvel ezelőtt kezdtük magunknak sütni a kenyeret. Kezdetben kenyérsütőben. Több féle liszttel, mindenféle magokkal variáltunk. Aztán meguntuk a variálást, lett egy normál kenyér receptünk. Valaki nagyon ajánlgatta, hogy süssük sütőben a kenyeret, teljesen más lesz, sokkal finomabb. De nekem teljesen elképzelhetetlen volt, hogy még azzal is foglalkozzak, hogy mikor van kész a kenyérsütő a dagasztással, és én pont akkor ugorjak, és rakjam át a tésztát a sütőbe, majd amikor az is készen van, megint ugorjak. Ha a kenyérsütőben sütöttem, abban hagytam, hogy kihűljön a kenyér, nem kellett időben kivenni.

Aztán egy alkalommal áramszünet volt, a kenyértészta bentmaradt a kenyérsütőben, de még a sütés előtti fázisnál megakadt a folyamat, mi pedig teljesen megfeledkeztünk róla. Vacsoráztunk volna, vettem volna ki a kenyeret, amikor szembesültünk vele, hogy csak félig van kész... Én már azon voltam, hogy kidobom ezt a maszatkupacot, de Pietro meglátta benne a fantáziát, és beraktuk a sütőbe, lesz, ami lesz alapon. Olyan szép, igazi kis cipónk lett, ropogós héjjal, hogy ihaj! :)

Így esett, hogy azóta a sütőben sütjük a kenyerünket. Sokkal könnyebben beépítettem a napi rutinba, mint gondoltam, és minden alkalommal, amikor kiveszem a sütőből, gyönyörködöm a végeredményben... :)

A mi receptünk:
8 g só
24 g cukor
20 g olivaolaj
250 g víz
400 g liszt
12 g élesztő

Jahh, a terítő persze most búza mintás (Triticum)! ;)