Imi málnát ültet
Amikor olyan barátaink járnak nálunk, akiknek nincs kandallójuk, és szemtanúi egy begyújtásnak, sokszor nagy várakozással nézik, és valahogy úgy képzelik el, hogy nagy előkészületek után a teljes család drukkolása közepette fog csak sikerülni, akkor is csak sokadjára. Amikor szembesülnek vele, hogy egy-két ötlettel egy szempillantás alatt meglesz a tűz, és még kovakő sem kell hozzá, mosolyogva tör ki belőlük, hogy "hát így könnyű! :)" Mi pedig visszakérdezünk, hogy "Mért? Az volt a cél, hogy nehéz legyen?"
Ez jutott most eszembe a múltkori esetről. Iminél jártunk, aki épp málnát ültetett. A málna ültetéshez leginkább málnatő kell. Ééééés még egy fontos dolog, gödör. Ha sok a málnatő, sok gödröt kell a polgárnak ásnia... vagy... fúrnia! Na, azért az már mindjárt más! Mondhatnánk azt is, hogy "hát így könnyű!" :)
Imi egy remek Scheppach földfúróval pikk-pakk kifúrta a gödröket. Jöhetett bele egy lapát kecsketrágya, aztán föld, hogy a növény gyökere ne érjen a trágyához, mert az kiégetné. Minden gödörbe egy málnatő, föld, meglocsol, kész. :)
Persze mégsincs még kész, mert a málnát karózni szokták. Imi a karók helyett erősebb akácoszlopokat állított a málnasorok végeibe, ezekhez feszített ki kötelet, amikhez a málnát köti. Persze az oszlopok beállításához is gödör kellett, de hát ilyen géppel könnyű... :)
Ahogy néztük a gödörfúrást, felidéztünk egy pár évvel ezelőtti kerítésépítést, amit azt hiszem még sokáig emlegetni fogunk. A kerítésépítés helyszíne egy apokás, agyagos, irdatlan kemény terep volt. Aki ilyennel még nem találkozott, el sem tudja képzelni, hogy a kapa, ásó, csákány, de még a balta is visszapattan a földről. Na, abban ássál 80 cm mély gödröket! Nem egyet! :) Végül a megoldás az volt, hogy kis kapirgásál után be kellett locsolni a gödröket, aztán a sarat kikaparni. Ásóval ütögetés, kaparás, víz, kaparás. Te jó ég, mekkora meló volt... De jó lett volna akkor egy ilyen földfúró...
