pankaandpietro

Magyaráztak és sutyorogtak, sutyorogtak és magyaráztak. Aztán eltűntek. Csak később tűnt fel, hogy valami furcsa..., ja, csak hosszabb ideje csönd van! Örültem, hogy eljátszanak a kertben, én pedig tudok egy kicsit nyugiban dolgozni... Valami jövés-menés még rémlik, aztán később, amikor én is kimentem, a teraszon a legnagyobb gyerek régi, már csak ritkán használt futóbiciklije fogadott... a kormányára és az ülésére fordítva, kerekek nélkül.

Hamarosan megláttam a kerekek új helyét is! :) Egy "kézikocsit" barkácsoltak. Ők így hívják, nekem a western filmek szekerei jutnak róla eszembe. Csak ámultam és bámultam, milyen ügyesek! Egy 9 éves konstruktőr, egy 6 és egy 4 éves mindenre kész kollégával. Önállóan kitalálták, összeszedték az alapanyagokat (mostanában felszabadult régebbi csavarok, vasak és deszkák voltak), és összeszerelték. Mindhármuknak van saját kis csavarbehajtójuk, nagyon szeretik, mert könnyű, tudnak vele egy kézzel dolgozni, és persze nagyon érdekes dolog szakszerűen befogni egy bitfejet, beállítani a csavarozás erősségét, meg ilyenek, amiket Apa is csinálni szokott... ;)

A szekér oldala eredetileg lehajtható volt - csak meg kellett kicsit erősíteni, és elfogyott a zsanér -, a fűnyíráskor keletkező füvet tervezték vele elszállítani. Ez számomra csak akkor derült ki, amikor már két napja nyúztak, hogy nyírjunk füvet, és amikor végre mehetett a buli, nem csak a fűnyíró felé rohantak, hanem a kiskocsi felé is... Így már világos volt, miért olyan sürgős az a fűnyírás! :)