Apukám gyerekkori kis hajója - avagy hogyan fér el egy kistérségi szavalóversenyen négy generáció
Iskolás nagyfiunk ma versmondó versenyen járt. Először nem nagyon akaródzott neki jelentkezni rá, de amikor bedobtam, hogy keresünk egy Dédimami-verset, felcsillant a szeme :) A téma az utazás volt, ehhez kezdtünk keresgélni. Végignéztük Dédimami minden gyerekversét, mire az utolsó könyv utolsó oldalán megtaláltuk az áhított utazás témához passzoló verset "A kis vitorlás" címmel.
A vers így kezdődik: "Balázska egy kis vitorlást faragott". Nocsak! Balázska?? Balázskát ma már inkább Nagyapónak hívják, én pedig Apának... :) Sokáig hajós kapitány szeretett volna lenni, a hajókat - és a barkácsolást - a mai napig szereti. No, ahogy ezeket megbeszéltük a fiúkkal, máris nagyon érdekes lett ez a vers, elképzelték Nagyapót kisfiú korában, ahogy a pataknál egy saját készítésű kis hajóval játszik. Innentől már gyerekjáték volt a verstanulás! :)
Fésűs Éva: A kis vitorlás
Balázska egy kis vitorlást faragott,
patak vizén hadd ringassák a habok.
Hullámokból csipkét szaggat az orra,
pici fehér zsebkendő a vitorla.
Nagy betűkkel rá van írva: "KÉK SIRÁLY" -
tenger várja, mesebeli messzi táj.
Törpeország, csöpp matrózok serege,
hajókázni tündér-kislány ül bele.
Meg se billen ez a hajó, úgy lebeg,
vitorláját dagasztják a friss szelek.
Este pedig, ha nyugodni tér a nap,
kiköt a hűs vízre hajló fűz alatt.
Csillagos az öböl vize, ringató,
bevonja a vitorlát a kis hajó.
Balázska is alszik otthon csendesen,
tengerész lesz, fényes álom-tengeren.
